Hitünk igazságai és törvényei
Oktatás
A krisztusi igazságok ismerete nélkül nincs keresztény élet, azért először ezeket kell ismerned. Csak így jutsz el a hitre, „mely nélkül lehetetlen az Istennek tetszeni” (Zsid 11,6) Hit nélkül nincs üdvösség sem! Maga Krisztus mondotta: „Aki nem hisz, elkárhozik” (Mk 16,16). Ezért egyre jobban meg kell ismerned hitedet. A leglényegesebb igazságok foglalata a hitvallás és a főigazságok. Hited elmélyítésére hallgass szentbeszédet, olvasd a Szentírást és más, hitedről szóló könyvet.
Nem elég megismerni és elfogadni Krisztus tanítását, hanem szerinte kell élni, azaz meg kell tartani a parancsokat: a főparancsot, Isten tíz parancsát és az Egyház parancsait. Maga az Úr Jézus figyelmeztet: „Ha az életre be akarsz menni, tartsd meg a parancsokat” (Mt 19,17).
Ámde az ember Isten kegyelme nélkül nem tudja megtartani a parancsokat. Magunk is érezzük Krisztus szavainak igazát: „Nálam nélkül semmit sem tehettek” (Jn 15,5). Isten kegyelmét az imádság, a szentségek és szentelmények segítségével szerezheted meg. Használd tehát ezeket a kegyelemeszközöket!
A hitvallás
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden látható és láthatatlan dolgoknak teremtőjében.
És az egy Úrban, Krisztus Jézusban, Isten egyszülött Fiában, ki az Atyától öröktől fogva született, világosság világosságtól, igaz Isten igaz Istentől, aki született és nem teremtetett, ki az Atyával egyvalóságú, ki által mindenek lettek. Aki miérettünk, emberekért és a mi üdvösségünkért mennyből alászállott és megtestesült a Szentlélektől és Szűz Máriától, és emberré lett. És megfeszíttetett miérettünk Poncius Pilátus alatt, és szenvedett és eltemettetett és feltámadott harmadnapon az Írások szerint. És fölment a mennyekbe és ül az Atyának jobbján, és ismét eljövend dicsőséggel ítélni eleveneket és holtakat, és az ő országának nem lesz vége.
És a Szentlélekben, Urunkban és Elevenítőnkben, ki az Atyától és Fiútól származik, ki az Atyával és Fiúval együtt imádtatik és dicsőíttetik, ki szólott a próféták által.
Hiszek egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban. Vallok egy keresztséget a bűnök bocsánatára. Várom a holtak föltámadását és a jövendő örök életet. Ámen.
A niceai hitvallás
Az arianizmus volt a legelterjedtebb és legveszedelmesebb tévtan a 3. században. Egy alexandriai pap, Áriusz azt tanította, hogy Jézus Krisztus nem volt Isten, csak Istennek egy igen tökéletes teremtménye. Isten fiává fogadta, a világba küldte, hogy minket megváltson. A Fiú tehát nem egyvalóságú az Atyával, hanem csak hasonló hozzá. Áriusz tanítása gyorsan terjedt. A keresztényeket két táborra szakította. Ezért Konstantin császár I. Szilveszter pápával egyetértve 325-ben Niceába egyetemes zsinatot hívott össze. Részt vett rajta a pápai követ és mintegy 250 püspök. A zsinatot Konstantin nyitotta meg 325. május 20-án. A magas, szikár Áriusz is jelen volt, 17 követője élén személyesen védte tanait; vele szemben például olyan nagy egyházatya képviselte az igaz tant, mint alexandriai Szent Atanáz. Ők dolgozták át a cezáriai keresztségi hitvallást a niceai hitvallássá, melyet két pap kivételével a zsinat minden résztvevője aláírt. A helyes tant abban a hitvallásban fogalmazta meg, amit egy kicsit kibővítve a liturgiában is imádkozunk: “Jézus Krisztus igaz Isten igaz Istentől, aki született és nem teremtetett, ki az Atyával egyvalóságú.”
A nicea-konstantinápolyi hitvallás
Az I. konstantinápolyi zsinaton 381-ben szerkesztett hitvallás, mely a Szentléleknek a Fiúval és az Atyával való egylényegűségét fogalmazta meg, mintegy megerősítve a niceai hitvallást.
A többletet a Szentlélekre vonatkozó rész mutatja, amit nyilván azon tévtanítók ellen iktattak be, akik a Szentlelket csak a Fiú teremtményének tekintették.
Az egy Isten: Szentháromság
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek, vagyis a Szentháromságos egy Isten tökéletes szeretetközösség.
Andrej Rubljov Szentháromság ikonja 1411-ben készült. Ikonján hitünk legnagyobb misztériumának, a Szentháromságnak képi megjelenítését láthatjuk.
Az Atyát jelölő angyal: a két másik angyal feléje hajtja meg a fejét, valamint az ikon felső részén lévő hegy és fa is feléje hajlik. Felső ruhájának a színe áttetsző, halványbíbor, az alsó ruha kékje épphogy csak kilátszik. A kék szín az istenséget jelöli. Jobbjával a Fiúra, a középső angyalra mutat.
A három angyal közül a középső a Fiút jelenti. A Fiú az Atya akaratát teljesíti, s ez a testtartásában is látható: enyhén meghajtja felé a fejét és egész testét is. Ruhája bíbor tunika és kék felső köntös. Ez jelzi, hogy emberségét átfogja az istensége.
Ikonunkon a Szentlelket jelképező angyal jobb oldalon helyezkedik el. Meghajlásával és egész lényének mozdulásával ő a középpont az Atya és a Fiú között: ő a közösség Lelke.
Az ikon középpontja és súlypontja az oltár közepén lévő kehely (az egyház kelyhe) és a fölé magasodó fa (a kereszt fája), amely összefoglalja a megváltás egész művét.
Az oltár elülső oldalán az „üres hely” nekünk van fenntartva, akik meg vagyunk híva az Istennel való közösségre.
„Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden látható és láthatatlan dolgoknak teremtőjében”
A világ teremtése (Ter 1,1-2,4a)
1Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. 2A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. 3Isten szólt: “Legyen világosság”, és világos lett. 4Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. 5A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Azután este lett és reggel: az első nap. 6Isten újra szólt: “A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat, és alkosson válaszfalat a vizek között.” Úgy is lett. 7Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket. 8Isten a boltozatot égnek nevezte. Erre este lett és reggel: a második nap. 9Isten ismét szólt: “Gyűljenek össze az ég alatti vizek egy helyre és emelkedjék ki a száraz.” Úgy is történt. 10Isten a szárazat földnek nevezte, az összefolyt vizeket pedig elnevezte tengernek. Isten látta, hogy ez jó. 11Akkor megint szólt Isten: “Teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek a földön.” Úgy is lett. 12A föld zöldellő növényeket termett, amelyek termést hoznak fajuk szerint, és fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek, amelyben magvak vannak, a fajtának megfelelően. Isten látta, hogy ez jó. 13Este lett és reggel: a harmadik nap. 14Akkor megint szólt Isten: “Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nappalt az éjszakától. 15Ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg a földet.” Úgy is lett. 16Isten megteremtette a két nagy világítót. A nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán, s hozzá még a csillagokat is. 17Isten az égboltra helyezte őket, hogy világítsanak a földnek, uralkodjanak a nappal és az éjszaka fölött, 18s válasszák el a világosságot meg a sötétséget. 19Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a negyedik nap. 20Isten szólt: “A vizek teljenek meg élőlények sokaságával, az égen, a föld felett pedig röpködjenek madarak“. Úgy is történt. 21Isten megteremtette fajtájuk szerint a nagy tengeri állatokat és mind az élőlényeket, amelyek mozognak, vagy a vízben úszkálnak. És a röpködő madarakat is, ugyancsak fajtájuk szerint. Isten látta, hogy ez jó. 22Isten megáldotta őket és így szólt: “Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a tengerek vizét, s a madarak is szaporodjanak a földön.” 23Este lett és reggel: az ötödik nap. 24Aztán szólt Isten: “Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint.” Úgy is történt. 25Isten megteremtette a mezei vadakat fajuk szerint, a háziállatokat fajuk szerint és az összes csúszómászót a földkerekségen, fajonként. Isten látta, hogy ez jó. 26Isten újra szólt: “Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog.” 27Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket. 28Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: “Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.” 29Azután ezt mondta Isten: “Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. 30A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok.” Úgy is történt. 31Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap.
1Így készült el a föld és az ég minden bennelevővel együtt. 2Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett. 3Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után. 4aEz a története az ég és a föld teremtésének, ahogy az lefolyt.
„És az egy Úrban, Krisztus Jézusban, Isten egyszülött Fiában”
Isten megígérte az embereknek, hogy küldötte eljön majd hozzájuk. Az eljövendő küldöttet zsidó nyelven Messiásnak, görögül Krisztusnak mondták. Ez a régen várt küldött a názáreti Jézus, Jézus Krisztus. Ő a második isteni személy, Isten egyszülött Fia, aki értünk emberré lett. Jézus neve annyit jelent: „aki megszabadít”, a Krisztus név jelentése pedig: „Messiás, Fölkent”.
„Aki miérettünk, emberekért és a mi üdvösségünkért mennyből alászállott és megtestesült a Szentlélektől és Szűz Máriától, és emberré lett”
Szent Máté és Szent Lukács evangélisták részletesen írnak az első karácsony történetéről. János evangélista pedig ebben a mondatban foglalja össze a megtestesülés nagy titkát: „Az Ige testté lett, és köztünk lakozott.”
A hitben legnagyobb példaképünk Jézus Krisztus édesanyja, Szűz Mária lehet. Ő volt az, aki igent mondott Isten tervére.
Az evangélium tanúsága szerint Mária jegyese volt már a Dávid házából való Józsefnek, amikor Isten elküldte hozzá Gábor angyalt a Megtestesülés örömhírével.
Az angyali üdvözlet után Mária sietve útra kelt, hogy meglátogassa Erzsébetet. Három hónapig maradt ott, majd visszatért Názáretbe.
József az álmában kapott angyali intés szerint magához vette őt, majd hamarosan útra keltek Betlehembe, hogy a népszámlálás császári parancsa szerint a származási helyükön írják össze őket. Miközben ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, és megszülte a Fiút. Így teljesedett az Úr szava: a Megváltó Betlehemben, Dávid városában született. Máté evangélistától a napkeleti bölcsek, Lukácstól a pásztorok látogatásáról értesülünk.
Nyolc nap múlva körülmetélték a Gyermeket, és miként Mária is, József is hallotta az angyaltól, Jézusnak nevezték el. Amikor Jézus negyven napos lett, a törvény előírása szerint fölvitték Jeruzsálembe. Az öreg pap, Simeon előtt Mária a tisztulásáért, József az elsőszülött fiú megváltásáért áldozatot ajánlott fel.
Józsefet az Úr angyala időben figyelmeztette: „Fogd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba.” Mikor pedig Heródes meghalt, a Szent Család visszaköltözött, és Názáretben telepedtek meg. Amikor Jézus 12 éves lett, szülei fölvitték magukkal Jeruzsálembe, ahol a Gyermek elveszett. Hosszasan keresték, mert nem tudták, hogy Jézus „Atyja dolgaiban van”, végül megtalálták a templomban. Hazatért Máriával és Józseffel Názáretbe, és engedelmes volt nekik.
Amikor Jézus 30 éves lett, elbúcsúzott Máriától és megkezdte nyilvános működését. Megkeresztelkedett Keresztelő Jánosnál a Jordán folyóban, majd elkezdte hirdetni Isten Országa titkát.
Jézus a kereszten rábízta anyját János apostolra. Szűz Mária pedig minden keresztény édesanyja lett. Őt Istenszülőnek valljuk, s születését szeptember 8-án, elhunytát és mennybevételét pedig augusztus 15-én ünnepeljük.
„És megfeszíttetett miérettünk”
Nagycsütörtökön utoljára vacsorázott együtt Jézus tanítványaival. Ez Jeruzsálem városában történt. A vacsora alatt kezébe vette a kenyeret és így szólt: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem.” Majd fogta a kelyhet és azt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, ez az én vérem.” Végül pedig felszólította a tanítványokat: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Ezek a szavak a mai napig elhangzanak minden Szent Liturgiában az átváltoztatáskor.
A vacsora után mindnyájan az Olajfák hegyére mentek. Jézus gyakran imádkozott itt. Júdás, az áruló odavezette a katonákat, akik elfogták Jézust. Pilátus, a helytartó, nem találta bűnösnek Jézust, mégis megostoroztatta és átadta őt a népnek. Kivezették Jézust a Golgotára és ott keresztre feszítették. Amikor meghalt a kereszten, a kivégzést vezető százados így kiáltott: „Ez valóban Isten Fia volt!”
„Feltámadott harmadnapon az Írások szerint”
(Lukács 24,1-12; 36-43)
Jézus feltámadása
1A hét első napján kora hajnalban (az asszonyok) kimentek a sírhoz, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is. 2Úgy találták, hogy a kő el volt a sírtól hengerítve. 3Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták. 4Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, már két férfi jelent meg mellettük, ragyogó ruhában. 5Ijedtükben a földre szegeződött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk: “Miért keresitek az élőt a halottak között? 6Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: 7Az Emberfiának – mondta – a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnap feltámad.” 8Erre eszükbe jutottak e szavai. 9A sírtól visszatérve mindent hírül adtak a tizenegynek és a többieknek. 10Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária, s néhány más asszony hozta a hírt, aki még velük volt, az apostoloknak, 11de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik. 12Péter mégis menten felkelt, és a sírhoz futott. Benézett, de csak a lepleket látta. Hazament, és magában igen csodálkozott a történteken.
Jézus megjelenik az apostoloknak
36Míg (a tanítványok) ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: “Békesség nektek!” 37Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. 38De ő így szólt hozzájuk: “Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben? 39Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van.” 40Ezután megmutatta nekik kezét és lábát. 41De örömükben még mindig nem mertek hinni és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: “Van itt valami ennivalótok?” 42Adtak neki egy darab sült halat. 43Fogta és a szemük láttára evett belőle.
„és fölment a mennybe”
Negyven nappal húsvét után Jézus azt mondta tanítványainak:
“Menjetek, tanítsatok! Vezessétek hitre a népeket!” Ígéretet is adott: “Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.”
“Veletek vagyok…” Ezek voltak Jézus utolsó szavai. Tanítványai nem látták többé. Az evangélisták azt írják: elvált tőlük és a mennybe ment. Vagyis: Jézus visszatért az Atyához.
Jézus visszatért az Atyához. Általa minden embernek szabad útja nyílik Istenhez. Jézus Krisztus a mi pászkánk. A pászka szó jelentése: átmenet. Krisztus a mi átmenetünk. Ö feltámadt, így mi is föltámadunk. Ő átment az Atyához, így mi is átmehetünk. Ahogyan húsvét éjjelén énekeljük: „A halálból az életre, a földről az égbe átvitt minket Krisztus Istenünk…”.
“És ismét eljövend dicsőséggel”
Az Úr Jézus biztosra mondta, hogy újra eljön. Dicsőséges második eljövetele bármelyik pillanatban bekövetkezhet. De azt is mondta: nem tartozik ránk, hogy tudjuk, mikor lesz ez.
“Azt a napot és azt az órát senki sem ismeri” – hangsúlyozta többször is az Üdvözítő.
Hiszek a Szentlélekben
A Szentlélek a Szentháromság harmadik személye, valóságos Isten az Atyával és a Fiúval együtt.
Örömhírvétel: A Szentlélekkel találkozunk már az evangélium elején: az Ő ereje árnyékozza meg Szűz Máriát, és így fogadja méhébe Jézus Krisztust, az Isten Fiát.
Vízkereszt: Jézus megkeresztelkedésénél a Jordán folyónál is megjelenik galamb képében, miközben az Atya szózata hangzik az égből: „Ez az én szeretett Fiam…”
Pünkösd ünnepe: Húsvét után ötven nappal, Pünkösd ünnepén leszállt a Szentlélek az apostolokra is. Szélzúgás támadt és lángnyelvek jelentek meg az apostolok feje fölött. Ők pedig a Lélek erejével kezdték el hirdetni Jézus evangéliumát.
Hiszek az Anyaszentegyházban
Az Egyház közösség, Isten népének közössége, amit az Úr Jézus alapított. A Krisztusban hívők az Egyház tagjai, akik hitben és szeretetben közösséget alkotnak.
- Az Egyház egy
Egy az Isten. Egy az Úr, Jézus Krisztus, aki egy Egyházat alapított. Egy a Szentlélek, aki az Egyházat élteti.
- Az Egyház szent
Szent az Egyház, mert az Úr Jézus önmagát adta érte, hogy megszentelje. Az Egyház tagjainak is arra kell törekedniük, hogy szentek legyenek.
- Az Egyház katolikus
A katolikus görög szó; azt jelenti: egyetemes. Az evangélium üzenete egyetemes, vagyis minden embert megszólító. Az Egyház küldetése, hogy az örömhírt minden kor minden emberének hirdesse.
- Az Egyház APOSTOLI
Az Úr Jézus apostolokat választott, és őket bízta meg az Egyház vezetésével. Az Egyház tehát az apostolokra épül. Az apostolok utódai a püspökök, a püspökök munkatársai pedig a papok. Az Egyház legfőbb püspöke a pápa.
A FŐIGAZSÁGOK:
- Egy Isten van. Az egy Istenben három személy van: az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
2. Isten a világ Teremtője és gondviselő Atyánk.
3. A Fiúisten emberré lett, hogy minket megváltson és üdvözítsen.
4. Isten igazságos, aki a jókat megjutalmazza, a gonoszokat megbünteti, de a megtérő bűnösnek szívesen megbocsát.
5. Isten kegyelme szükséges az üdvösségre.
6. Az ember lelke halhatatlan, teste pedig feltámad.
7. Jézus Krisztus Egyházat alapított, és ennek legfőbb pásztora a római pápa.
8. Jézus szent evangéliuma (örömhíre): Mennyei Atyánk végtelenül szeret minket, gyermekévé fogad, és földi életünk után hazavár az örök életre.
A FŐPARANCSOLAT (MK 12,30-31)
- Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből.
- Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.
A TÍZPARANCSOLAT
A Sínai-hegyen Istentől adott parancsok a vallás-erkölcsi élet örök érvényű alaptörvényei (Kiv 20). Az embernek Isten és embertársai iránti kötelességeit összegzi. Érvényessége minden időben megmarad, mivel Jézus azt mondta: “Nem megszüntetni jöttem a Törvényt, hanem beteljesíteni” (Mt 5,17).
Az első három parancs Isten uralmának elismeréséhez vezetett minket. Csak ez biztosítja az ember tökéletes szabadságát. A Tízparancsolat második része (táblája) az embertársak iránti kötelességeket tartalmazza, összhangban a természeti törvényekkel.
I. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! – Istent felismerve első kötelességünk a benne való hit, a neki kijáró imádás; hódolat és dicsőítés, uralma kizárólagosságának elismerése.
II. Isten nevét hiába ne vedd! – Minthogy az ember gondolkodása és kimondott szava között szoros kapcsolat van, e hódolathoz hozzátartozik Isten nevének (és általában az isteni dolgoknak) a tisztelete.
III. Az Úr napját szenteld meg! – Istentől való függőségünket fejezzük ki azzal, hogy megtartjuk az Úr napját, ezt az időt (egész életünkkel együtt) Neki szenteljük, ugyanakkor a földi munkálkodás múlandóságát jelezve és a végső nyugalmat előlegezve munkaszünetet tartunk!
IV. Atyádat és anyádat tiszteld! – Kapcsolataink közül az első az, mely szüleinkhez fűz, hiszen életünket és felnövekedésünket nekik köszönhetjük. A szülői felelősség és a gyermeki tisztelet egymástól elválaszthatatlan.
V. Ne ölj ! – Minden ember élete szent. Az egészség is Isten ajándéka. Így kell őriznünk magunk és mások életét.
VI. Ne paráználkodj! – Az új élet nemzése éppúgy tiszteletet és védelmet kíván, mint az ember teste, s a szerelemben a másik felé megnyíló legbensőbb rejtett valósága.
VII. Ne lopj ! – Az embernek a munkával szerzett tulajdonhoz, az életét biztosító anyagi javakhoz való jogát szavatolja ez a parancs.
VIII. Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy! – Az emberek közti kapcsolatok legfőbb munkálója az emberi beszéd. E nagy adománnyal nem élhetünk vissza, nem használhatjuk mások kárára. A parancs a nyelvvel elkövethető legnagyobb bűnt is jelzi, s általánosságban is elénk állítja az igaz beszédet, mint Istentől szabott kötelességet.
IX. Felebarátod házastársát ne kívánd! – A házassági hűség parancsa.
X. Mások tulajdonát ne kívánd! – Az igaz cselekedetek mellett az igaz érzések, gondolatok, vágyak is az isteni akarat teljesítéséhez tartoznak.
AZ EGYHÁZ ÖT PARANCSOLATA
- A vasárnapot és az egyházi ünnepeket szentmisével és munkaszünettel szenteld meg!
- A pénteki bűnbánati napokat és a parancsolt böjtöket tartsd meg!
- Évente gyónjál és legalább a húsvéti időben áldozz meg!
- Házasságodat az Egyház törvényei szerint kösd meg, és gyermekeidet katolikus módon neveld!
- Az Egyházat anyagi hozzájárulásoddal is támogasd!
A SZENTSÉGEK
- keresztség 2. bérmálás 3. Eukarisztia 4. bűnbocsánat szentsége 5. betegek kenete
- egyházi rend 7. házasság
Az isteni erények:
1. Hit, 2. Remény, 3. Szeretet
A négy sarkalatos erény:
1. Okosság, 2. Igazságosság, 3. Lelki erősség, 4. Mértékletesség
A Szentlélek hét ajándéka:
1. Bölcsesség, 2. Értelem, 3. Jó tanács, 4. Tudomány, 5. Lelki erősség, 6. Jámborság,
- IstenfélelemAz irgalmasság testi cselekedetei:
1. Az éhezőknek ételt adni
2. a szomjazóknak italt adni
3. a szegényeket ruházni
4. az utasoknak szállást adni
5. a fogságban levőkért imádkozni
6. a betegeket látogatni
7. a halottakat eltemetni.
Az irgalmasság lelki cselekedetei:
1. a bűnösöket meginteni
2. a tudatlanokat tanítani
3. a kételkedőknek jó tanácsot adni
4. a szomorúakat vigasztalni
5. a bántalmakat békével tűrni
6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani
7. az élőkért és holtakért imádkozni
A hét főbűn
Önmagukban talán nem mindig nagy bűnök, de sok súlyos bűnnek forrásává, “fejévé” lehetnek:
1. A kevélység, 2. A fösvénység, 3. A bujaság, 4. Az irigység, 5. A torkosság, 6. A harag
7. A jóra való restség
A Szentlélek elleni bűnök:
Ezek az istenes élet alapjait érintik, a javulás lehetőségeit teszik kétségessé, a Szentlélek indításainak vetnek gátat, ezért különösen veszélyesek:
1. Isten irgalmasságában vakmerően bizakodni.
2. Kétségbeesni Isten kegyelme felől.
3. A megismert igazság ellen tusakodni.
4. Isten kegyelmét másoktól irigyelni.
5. Üdvös figyelmeztetések ellenére a bűnökben megátalkodni.
6. A bűnöket mindhalálig meg nem bánni.
Égbekiáltó bűnök:
1. Szándékos gyilkosság
2. Természetellenes paráznaság
3. A szegények, árvák, özvegyek nyomorúságának nagyobbítása
- A munkások bérének igazságtalan visszatartásaIdegen bűnök:
Melyekkel mások bűnét elősegítjük vagy okozzuk, s ezáltal bűntársak, bűnrészesek leszünk:
1. Másnak bűnre tanácsot adni.
2. Másnak bűnös dolgot parancsolni.
3. Vétekben mással egyetérteni.
4. Mást bűnre ingerelni.
5. Másnak bűnös cselekedetét dicsérni.
6. Másnak bűnét elnézni vagy elhallgatni.
7. Más bűnét elősegíteni vagy oltalmazni.
