A katolikus egyház szeptember 14-én emlékezik Krisztus keresztjének megtalálására, melyet a Szent Kereszt felmagasztalása néven ünnepel.
Az ember mindennapi életének tudatos vagy véletlenszerű tartozéka a kereszt. Néha szemünkbe ötlik egy hegytetőn, az útszélen, a templomok tornyán, a temetőkben, vagy régi épületek homlokzatán. Van, aki a nyakába hordja, vagy a szobája falán őrzi. Eleink a bejárati ajtók fölé tették, hogy védelmet nyújtson a gonosz ellen. Az a jel, mely az európai kultúrát évszázadokon át betöltötte.
A kollégistákkal ebben az évben ezen az ünnepen a Szent Miklós püspök görögkatolikus templomban ünnepeltünk. Az ünnepi liturgián iskolánk lelkésze Zsolt atya mondott szentbeszédet, melyben Krisztus keresztjének fontosságára és üzenetére irányította a hallgatóság figyelmét, a megváltás keresztjének felmagasztalására, annak tartalmára és mélységére.
Az ünnepi esemény történelmi gyökere pontosan meghatározható: 335. szeptember 13-án történt a Szent Kereszt megtalálása, majd másnap a felmagasztalása. Az Úr keresztjét Szent Ilona, a császár édesanyja találta meg. Szeptember 14-én ünnepélyesen felmutatták az összegyűlt nép előtt, azaz felmagasztalták. Innen ered az ünnep elnevezése. Ez az ünnep azonban nem a múltba vezet, hanem minden kor embere számára jelenvalóvá teszi Isten felfoghatatlan emberszeretetét: „Úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte”. Végül figyelmeztet arra is, hogy olykor nekünk is fel kell vennünk és hordoznunk kell a keresztünket.
Cserépyné Varga Mária kollégiumvezető